Ez egy időzített bomba”


Fekete kenyér?

Csak zab, derce és árpa?

S vízzel húzni ki

évszám a napot…

(Villon)


Sztrájk Szczecinben és Varsóban, tüntetés Poznanban és Katowicében – az elmúlt évtizedek alatt ezernyi proletármegmozdulás Lengyelország-szerte, és most ősszel, mikor a média hullagyalázó szemmel a New York-i 2001-es eseményekre emlékezve hullatja krokodilkönnyeit…

2003. szeptember 11-én Dél-Lengyelország középpontjában, Bytom városában általános bányászsztrájk veszi kezdetét. Még tavaly, a baloldali kormány, a szociáldemokrata csürhe kijelentette, hogy 30 ezer bányászra nincs szükség, vagyis tőlük nyugodtan éhen dögölhet 30 ezer jól idomított „munkaerő”. De az idomítás néha balul üt ki… Egyes források szerint provokáció robbantotta ki az utcai összecsapást a bányászok és a rendőrök között, ugyancsak magát meg nem nevező forrás szerint a lengyelországi egyetemista ifjúság 500 fős csoportja a bányászok ellen szervezett demonstrációt. Vajh’ ki emlékszik már ’68-ra, amikor a lengyelországi szocialista ifjúság bolsevik urai ellen fellázadt… A bányászok Varsónak indultak, a kormány székháza előtt kormányellenes jelszavakat skandáltak, és letolvajozták a burzsoáziát. Összecsaptak a rendőrséggel, aztán a kormány épületét kövekkel és Molotov-koktélokkal támadták meg, majd nekimentek az ipari minisztériumnak is, ledöntve a pribékek kordonjait, fémrudakkal és ismételten Molotov-koktélokkal harcoltak a zsaruk ellen. A rendőrség gumilövedékeket és vízágyút vetett be a harcoló proletárok ellen, a felbőszült és öntudatra ébredő bányászok megtámadták a bankokat is. 62 rendőr megsérült, 22 bányász kapott orvosi „segélynyújtást”, de a pontos adatok természetesen nem ismertek.

Sokan féltek a kórházakba bemenni orvosi segélynyújtásra, mivel letartóztatástól tartottak. Még az általános sztrájk fenyegető hatására a kormány visszavonta elbocsátási terveit; ez a színjáték újdonsülten tapsra késztette az uralkodó osztályt. „Minden szép és minden csendes, mindenki jól van és mindenki rendes.” Újabb és újabb megmozdulásokról érkeztek hírek, a legutolsó információk szerint folytatódik a sztrájk és persze a tőke retorziója. Krzysztof Janik belügyminiszter egyik nyilatkozatában a „skinheadek és banditák” módszereihez hasonlította a bányászok tüntetéseit – de ehhez már természetesen hozzászoktunk; a burzsoázia szemében az osztályharc mindig felforgató – és ebben igazuk is van. Ezek az emberek (igenis proletárok, kedves szociológus sintérek) élni akarnak, és harcuk, ami a mi harcunk is, egyelőre e térségben is befogott. Munkahelyeiket akarják visszavenni, állatias életünk vágóhídjait, nem akarnak éhen dögleni és megfagyni, de totális osztályérdeküket csak részlegesen ismerték és ismerik fel, ameddig a bérekért és a munkanélküliség ellen lázadnak. De tovább kell lépniük, mert így csak életük reformjaiért, a napi betevőért és a holnapi korai felkelésért robotolnak. Magyarországon ugyanez a helyzet, most év végén az Észak-Magyarországi Lyukóbányában 700 embert dobnak utcára – ideje általánosságban észrevennünk: nincs lengyel és magyar helyzet, nincs lengyel és magyar ’56, nincs orosz forradalom és algériai forradalom – proletár harc van és proletár forradalom. Egységesen!

Persze a rend mindig megmagyarázza, miért is van szükség elbocsátásokra, kirúgásokra, és korlátlanul őrködhetnek felettünk – mi meg bégetünk…

De meddig még?

A bányavállalatok adótartózásait, a főnökök egyeduralmát a prolik szívják meg – egyes adatok szerint 30 százalékra rúg a lengyelországi bányavidékeken az állástalanok aránya –, 2002-ben egymilliárd zlotys veszteséget varrtak – most a munkásosztály nyakába. No persze új munkahelyeket és „halálgyárakat” ígérnek nekünk, amik életünket tovább facsarják az ő javukra. 50 ezer dollárba került a kormánynak a „szeptemberi balhé”. Elkezdték üldözni a sztrájk szervezőit, miközben ilyen-olyan hírek szivárognak a sztrájkok folytatásáról. A feldühödött szakszervezeti képviselők további tüntetéseket helyeztek kilátásba – ne hagyjátok magatokat irányítani a szakszervezeti bordélyházak által! Osztályharcunkat – és ne bérharcunkat – magunk irányítsuk!

A tüntetéseket törvénytelennek nyilvánították, sok munkást letartóztattak, a médiahiénák háborút viseltek a sztrájk szervezői ellen. Kéz a kézben a burzsoázia, a reklámipar, és a főnökök hadjárata a munka oltárán megittasulva proletár vért akar vedelni! Drakula alias Tőke! Engels angliai osztályharcának és a mai harcoknak ugyanaz a forrása.

Munka – életvesztés, áru – tárgyiasult kifosztás stb.

Azonban nem minden sajtókommentár volt elmarasztaló.” Az ismert film- és színházrendező Kazimierz Kutz a Gazeta Wyborcza (az egyik legnagyobb példányszámú újság) kérdésére válaszolva azt mondta: „Ezek az emberek a lealacsonyítás, az embertelen bánásmód ellen védekeznek. Nem tudom azt a nyafogást hallgatni, hogy hány ablakot törtek be a Minisztériumban! Számukra jött a csőcselék, és beleszart a társalgóba. A kormány számára nincsen hely egy éhenhalt ember számára. És ha megpróbálják ugyanazt tenni, mint amit Margharet Thatcher tett a bányászokkal, akkor ezt megbánják. A „fogd meg és törd össze” módszere nem működik Lengyelországban. Emlékeznünk kell arra, hogy a bányászok kis területen élnek és sokan vannak. Ez egy időzített bomba.” És lám, valójában a proletariátusnak az elkövetkezőkben nincs más feladata, mint hogy ezt a bombát mielőbb elhajítsa!!!


Barikád Kollektíva


Háttér: Innen-onnan + Abolishing The Borders From Below