HÁBORÚT A HÁBORÚNAK!
INTERNACIONALISTÁK DEKLARÁCIÓJA AZ UKRAJNÁBAN FENYEGETŐ HÁBORÚRÓL


Bevezető

Az alábbi kiáltványt a kijevi hatalomváltást követő „krími válság” idején adták ki ukrajnai, oroszországi, moldáviai, izraeli, litvániai, romániai és lengyelországi osztálymilitánsok ill. mozgalmi csoportok. Internacionalista szelleme révén a kiáltvány nagy visszhangot keltett és rokonszenvre talált a nemzetközi munkásmozgalom radikális köreiben. Az aláíró szervezetek listája jócskán kibővült, főleg nyugat-európai, észak- és dél-amerikai anarchista-anarchoszindikalista ill. „baloldali kommunista” csoportokkal. Sem az „elvi” internacionalizmus, sem az ezáltal kiváltott lelkesedés nem írhatja azonban felül a kiáltvány fogyatékosságait, amelyeket ebben a rövid bevezetőben bírálat tárgyává teszünk.

A kiáltvány szerzői számára Putyin „krími kalandja” csupán a régi „birodalmi és expanziós törekvések megvalósítása” ill. figyelemelterelés „a növekvő társadalmi-gazdasági problémákról”. Számunkra úgy tűnik, itt sokkal többről és sokkal mélyebben zajló folyamatokról van szó, amelyeknek az említett mozzanatok – amelyeknek valóságosságát nem kérdőjelezzük meg – pusztán megjelenési formái.

Az ezredfordulótól kezdve Oroszország lassan, de biztosan restaurálódott mint önálló imperialista erő a tőkés világrendben. A jelcini korszak „szabad versenye” (privatizáció, bandaháborúk, gazdasági szétforgácsoltság), amelyben a szovjet rendszer tojásából frissen kikelt „felvilágosult” burzsoázia úgy érezte, örömünnepet ül, végül haláltáncának bizonyult. Hodorkovszkij fennkölt polgári szabadságeszméit, amelyek a munkásosztály tömegei számára a teljes létbizonytalanságot jelentették, könnyűszerrel legyőzte az állambiztonsági szervek sokkal prózaibb, de régről ismert és kiszámítható diktatúrája. Az olajár emelkedésének nyers gazdasági tényével szembesülve a formális demokrácia ideológiájának képviselői választhattak: vagy fejet hajtanak az államilag centralizált gazdaság elõtt, vagy emigrációba illetve a börtönbe vonulnak.

Az ukrajnai események világpolitikai jelentőségét az adja, hogy ez volt az „újjászületett” oroszországi imperializmus első „nagyszabású” kísérlete arra, hogy összemérje erejét a nyugati imperialista blokkal. A tőke globális érdekkonfliktusaiban egyetlen állam sem maradhat „semleges”. Ukrajna – már pusztán földrajzi elhelyezkedése miatt is – válaszút elé került: a „Nyugat” vagy Moszkva. Ezt a dilemmát – amelynek csak a tőkés világrend logikáján belül van értelme, de azon belül kényszerű és kikerülhetetlen – Ukrajnában mindenki átérezte, és a többség választott – így vagy úgy. De az oroszországi államvezetés is döntéskényszerbe került: kijevi vazallusának bukása nyilvánvalóvá tette számára: vagy beavatkozik, vagy a legrövidebb időn belül a NATO katonai bázisaival fog farkasszemet nézni a délnyugati határ túloldalán. Az előbbi mellett döntött, és az ukrajnai, nyugat-európai és amerikai burzsoázia megszeppent reakciói már kezdettől megmutatták: jól számított. Gazdasági és katonai potenciálja elegendő volt hozzá, hogy fegyveres harc nélkül annektálja a Krím-félszigetet a népszavazásról szóló cinikus színjáték kíséretében, a Moszkvában és Péterváron utcára vonult kisszámú spontán – nem a burzsoá politikai ellenzék által mozgósított – tiltakozóra pedig azonnal lesújtott rendőri erőivel. Nem kizárt, hogy mindeközben a főcsinovnyikok és a burzsoázia „erősnek” és „hatalmasnak” érzik magukat. De ettől még „a szükségszerűségek birodalmában” bolyonganak, politikájukat a tőke szükségletei diktálják. Ezért – a kiáltvány felhívásával ellentétben – nem pusztán a háborúnak kell ellenállni, hanem a háború okozójának: a tőkének. A háború elleni tiltakozás erőtlen marad és vereséget szenved mindaddig, amíg érintetlenül hagyja azokat a társadalmi viszonyokat, amelyek a háborúkat szükségessé teszik.

Úgy tűnik, a kiáltvány szerzői számára a „nemzet” fogalma nem más, mint közönséges burzsoá ideológiai megtévesztés. Sajnos ennek a kérdésnek a megítélésében sem állnak szilárd materialista alapokon. A nemzet – minden ideologikus tartalma ellenére – nagyon is létező képződmény: a burzsoá forradalom anyagi produktuma. A nemzet az állampolgárok gyülekezete, az állampolgári jogokkal felruházott „politikai közösség”. Ezt a képződményt semmilyen „elvi” tagadás nem teszi nemlétezővé, hanem csakis a gyakorlati tagadás és felszámolás, vagyis a proletárforradalom, amely megszünteti a polgári társadalmat és a tőkét annak államával és ezáltal állampolgárságával és állampolgári jogaival együtt. Az internacionalizmus nem egy burzsoá gazdasági-politikai kategória félredobását jelenti, hanem törekvést annak felszámolására az azt létrehozó és újratermelő tőkés termeléssel egyetemben.

Közel száz évvel ezelőtt a zimmerwaldi „centrum” képviselt a jelen kiáltvánnyal egybecsengő álláspontot. A „baloldal” programja „az imperialista háború forradalmi háborúvá való átalakítását” indítványozta. A kiáltvány szerzői talán azért tartották magukat távol a „forradalmi defetizmus” hirdetésétől, mert a munkásosztály jelenleg uralkodó tudatformáit nem tartják alkalmasnak annak befogadására. De a kedvezőtlen helyzet nem lehet mentség a történelmi program félretolására. Ahelyett, hogy – politikailag impotens módon – a háborús erõfeszítéssel a burzsoá társadalomban való túlélésre irányuló erőfeszítést állítják szembe, jobb lett volna inkább azt megmutatni ez alkalommal is, miért szükségszerű az imperialista versengés a kapitalizmusban és a kapitalizmus számára, és miért képes a kommunista forradalom és csakis a kommunista forradalom véget vetni minden háborús konfliktusnak azáltal, hogy alapvető okát – a jelenleg uralkodó tőkés termelési módot – megszünteti.

Barikád Kollektíva, 2014 tavasza




HÁBORÚT A HÁBORÚNAK! INTERNACIONALISTÁK DEKLARÁCIÓJA AZ UKRAJNÁBAN FENYEGETŐ HÁBORÚRÓL

HÁBORÚT A HÁBORÚNAK!

EGYETLEN CSEPP VÉRT SEM A „NEMZETÉRT”!









Az ukrajnai oligarcha-klánok közötti hatalmi harc azzal fenyeget, hogy nemzetközi háborús konfliktussá növi ki magát. Az oroszországi kapitalizmus eltökélte, hogy az ukrán államhatalom újrafelosztását kihasználja régi birodalmi és expanziós törekvéseinek megvalósítására a Krím-félszigeten és Kelet-Ukrajnában, ahol szilárd gazdasági, pénzügyi és politikai érdekeltségei vannak.
Az oroszországi gazdasági válság újabb közelgő lökésével a háttérben az uralkodó rezsim az orosz nacionalizmus felkorbácsolásával próbálja meg elterelni a dolgozók figyelmét a növekvő társadalmi-gazdasági problémákról, az éhbérekről és a törpe nyugdíjakról, a hozzáférhető egészségügy, a közoktatás és az egyéb szociális szolgáltatások lebontásáról. A nacionalista és a háborús retorika dörgedelmei közepette könnyebb befejezni a korporatív autoriter állam kiépítését, amely reakciós-konzervatív értékeken és elnyomó politikán alapszik.
Ukrajnában a rendkívül éles gazdasági és politikai válság a „régi” és az „új” oligarcha-klánok versengésének felerősödéséhez vezetett, és az előbbiek egyebek mellett a félkatonai szélsőjobbos és ultranacionalista képződmények erőit is bevetették a kijevi puccs végrehajtásának érdekében. A Krím és Kelet-Ukrajna politikai elitje nem hajlandó megosztani hatalmát és tulajdonát a soron következő kijevi vezetőkkel, és megpróbál az orosz állam segítségére támaszkodni. Mindkét oldal a féktelen – ukrán illetve orosz – nacionalista hisztériához folyamodik. Fegyveres összetűzések zajlanak, ömlik a vér. A nyugati hatalmaknak megvannak a maguk érdekei és törekvései; a konfliktusba való beavatkozásuk harmadik világháborúhoz vezethet. Az urak egymással hadakozó klikkjei, mint általában, ezúttal is minket kényszerítenek arra, hogy érdekeikért harcoljunk – minket, bérmunkásokat, munkanélkülieket, tanulókat, nyugdíjasokat…
A nacionalista droggal kábítva minket uszítanak egymásra, elfeledtetve velünk valódi szükségleteinket és érdekeinket: nekünk nincs és nem is lehet semmilyen közünk semmiféle „nemzethez” – minket most sokkal életbevágóbb és lényegesebb kérdések foglalkoztatnak: hogyan éljünk túl egy olyan rendszerben, amelyet ők hoztak létre azért, hogy minket szolgasorba taszítsanak és elnyomjanak. Nem hagyjuk magunkat elkábítani a nacionalista drogoktól. A pokolba az államaikkal és „nemzeteikket”, zászlaikkal és tisztségeikkel! Ez nem a mi háborúnk, és nekünk nem szabad benne részt vennünk, hogy aztán vérünkkel fizessünk palotáikért, bankszámláikért és a hatalom puha karosszékeiben való ücsörgés élvezetéért. És ha a moszkvai, kijevi, lvovi, harkovi, donyecki és szimferopoli, washingtoni és brüsszeli urak mégis elkezdik ezt a háborút, akkor a mi kötelességünk, hogy ellenálljunk neki minden rendelkezésre álló eszközzel!

NEMET A NÉPEK KÖZÖTTI HÁBORÚRA – NEMET AZ OSZTÁLYOK KÖZÖTTI BÉKÉRE!

A Nemzetközi Munkásszövetség Oroszországi Szekciója

Ukrajna, Oroszország, Moldova, Izrael, Litvánia, Románia, Lengyelország internacionalistái

Moldovai Anarchista Föderáció

A forradalmi szocializmus frakciója (Ukrajna)