Ébresztő?!

A sakkjátszma egy elhibázott lépéssel folytatódott a baloldali-liberális burzsoázia részéről. Napvilágra került a miniszterelnök egy májusi MSZP-frakcióülésen elhangzott gyónása, amelyben nyíltan kijelenti, hogy a parlamenti választásokat hazugsághadjárattal nyerték meg, és itt az ideje a nyílt, felelősségteljes politizálásnak. Sokkal kedvezőbb gazdasági adatokat közöltek, mint ahogy valójában áll a gazdaság. A korábbi, Adj vért! című írásunkban már kifejtettük milyen „új” kizsákmányolási intézkedéseket óhajtanak bevezetni. Ezek azóta életre is keltek, vagy fokozatosan életre kelnek a közeljövőben. De tisztázzuk, miért is mozog kényszerpályán a szociáldemokrata-liberális koalíció.

Gyurcsányék azt akarták elhitetni, hogy a gazdaságpolitikájuk fenntartható, miközben szembe mentek az általános tőkés trenddel. A szociáldemokrata kormány az elmúlt években emelte a reálbéreket, 13. havi nyugdíjat osztott, a minimálbért adómentessé tette és pumpálta a pénzt a veszteséges vállalatokba, így például a BKV-ba és a MÁV-ba (hiszen valahogyan csak munkába kell mennünk!). Jóléti államot játszott a kormány, adakozó nagybácsit, miközben a nemzetközi tőkemozgás elvárásainak nyomására az ellenkezőjét kellett volna tennie. Az államháztartás hiánya meghaladja a 20 ezer milliárd forintot, ami az éves GDP 60%-a. Az éves költségvetési hiány elérte a GDP 10%-át, ami a magyarországi burzsoázia számára nem teszi lehetővé az euró bevezetését, illetve az uniós támogatások lehívását. Az MSZP az ideológiai konkurenciára figyelt, mert nyerni akart a választásokon, és látszólag meg akart felelni a munkásosztálynak is, így eladósodott. A „jóléti funkciók” a költségvetés több mint 60%-át teszik ki, míg az állam működtetésének kiadásai 12%-kal részesednek. A választásokig azonban azt brekegték, hogy a költségvetési hiány szintje elfogadható.

Aztán villámcsapásként érkezett a „bűnbánó” vallomás – hiszen megszorító intézkedésekkel kell plusz bevételeket szerezni, így valamivel meg kell magyarázniuk a munkásosztálynak, hogy a jövőben miért is rohadjon még tovább az életünk. A jobboldal, amely nyíltan kokettál a fasisztákkal, a kormány által közölt gazdasági mutatókra építette stratégiáját és ígérte be a paradicsomi jövőt. Valójában ők ugyanúgy hazudtak, mint szociáldemokrata tükörképeik. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy moralizálunk a burzsoázia mocskos üzelmei felett, rögvest leszögezzük, hogy az uralkodó osztály lételeméhez tartozik a hamisítás, a hazugság, a manipuláció és megannyi véres elnyomó trükk. Minden színjáték a burzsoázia osztályterrorjának elengedhetetlen kelléke. Az uralkodó osztályt viszont váratlanul érte a tömegek reakciója, akikről azt gondolták, hogy teljesen hozzáidomultak a kétpólusú rendhez. De mint látható, ez csak féligazság – éppen ezért nem tökéletesen hatékony tudatiparuk. Hiszen egyik fél sem számított arra – sem a hatalmon levők, sem az ellenzék –, hogy részben átcsap felettük az elégedetlenség hulláma. Az utóbbi évtizedekben túlságosan magabiztossá váltak a burzsujok, és erőszakszervezeteik, mocskos demokráciájuk elringatta a munkásosztályt, és száműzte az utcákról és a terekről a társadalmi harcot, a hatalommal való nyílt konfrontációt. Teljesen idiótának tekintették a magyarországi munkásosztályt, és azt feltételezték, hogy bordélyukból, a parlamentből kiböfögött minden egyes mondat kinyilatkoztatásként jelenik meg a kizsákmányoltak számára.

Az ellenzék demokratái látszólag elítélik a véres utcai jeleneteket, de titokban összekacsintanak a lázadókkal, akiket többnyire fasiszta szervezetek így a Jobbik Magyarországért Mozgalom, a 64 (63+1) Vármegye Ifjúsági Mozgalom zsoldosai tüzelnek fel. Másfelől megrémültek, mert kicsúszott kezükből a korábban az ő hatásuk alatt álló tömegek irányítása, és immáron sok-sok horthysta védegylet garázdálkodik a sok dühös munkás és diák tudatában, aminek eredményeképpen összecsapások zajlanak a fasiszták és az államrend között. A tényleges osztályharc hangját elnyomja a Székely himnusz nosztalgikus nacionalizmusa, és a hétköznapok kizsákmányolásának lecsapolása egyelőre feloldódik a forradalmiság látszatát keltő nacionalista komédiában. A fasizmus az azonnali rendszerváltást/hatalomváltást követelő munkásosztálybelieket az ellenforradalmi korszak meghosszabbítására használja fel. Pszeudo-Mussolinik darálják szólamaikat, kiválnak a tömegből, majd visszalépnek. A tömeg nem veti ki őket magából, viszont teljesen nem is azonosul velük. Több ezren tüntetnek, de csak hétfő és kedd éjjel volt komolyabb rombolás, összecsapás a rendőrséggel. A vázolt helyzetre egyelőre csak a szakszervezetek reformista követelései, a hallgatói önkormányzat demokratikus tüntetései és a most zajló nacionalista-fasiszta eseménysorozat adtak választ – miközben mégiscsak a burzsoázia kizsákmányoltjai parádéznak a tereken. Viszont az is feltűnő, hogy semmiféle szociális követelés, tiltakozó hang nem hangzott el, így a vita elterelődik a közvetlen kizsákmányolásról, és leszűkül a kormány kontra ellenzék csatározásaira. A tüntetők bejelentették, hogy útlezárásokkal és egyéb polgári engedetlenségi eszközökkel fognak nyomást gyakorolni a kormányra.

Gyurcsány Ferenc kretén „bűnbánó”, de egyszersmind vádaskodó gyónásának részletei szeptember 17-én vasárnap kerültek napvilágra, később az egész szöveget leközölték. A tömegek már akkor este a parlament elé vonultak nemzeti rongyaikba burkolózva, és a tőke prostituáltjának pofájából elhangzottakat skandálták, némileg átfogalmazva: „Elkúrtad!, Elkúrtad!”. Aztán követelték lemondását: „Gyurcsány takarodj!”. Lavinaként érkeztek a következő követelések: „Rendszerváltást!”, „Vondd vissza!”, „Vesszen Trianon!”. A tömegek egy része átvonult a Szabadság térre, ahol az állami tévé működik, hogy beolvastassák követeléseiket. A tömeg bonehead-ek vezetésével megostromolta a tv-székházat. Az amúgy ősellenség fradista és újpesti B-közép egyesítette erejét. Együtt zsidóztak, és a tömeg nagy része együtt üvöltötte: „Vesszen Trianon!”, „Vesszen Trianon!”. A himnusz eléneklése, 56-os nacionalista jelszavak, kivágott zászlók emelték a nemzeti összeborulás eme ünnepének fényét. Sok volt az Árpád-sávos hungarista felmosórongy, és még több a nemzeti rongy. Nem messze a tv-épülettől a szovjet emlékművet is megrongálták. Ebben már nem volt egységes a tömeg, elhangzottak az első visszafogottabb megjegyzések, hogy nem kéne ezt tenni. A rendőrség teljesen felkészületlen volt, bambán állt és védte a tv-székházat, a hangadókat azonban nem tudták elfogni. Egyelőre nem volt olyan nagy a pofájuk, mint amikor túlerőben vannak.

Ha tisztán osztályharcos jellegű összecsapások folynának az utcán, akkor a fasiszták a rendőrökkel összefogva harcolnának ellenünk! Szó szerint polgárháború ez. Az osztályharc hangja elnyomott és néma, miközben a munkásosztály egy rétege veri és megtámasztja az elidegenedés falait. Az önkorlátozás nacionalizmusa összemossa a fasisztákat és a jobboldali tömegeket, akik a hatalom ügyködéseit látva akár proletáröntudatra is ébredhetnének. Most csak fenntartják a rendszert, mert bedőlnek a politikának (most éppen a jobboldalinak). Bedőlnek a média-beetetésnek is, és nem a kapitalizmus által megnyomorított életüket veszik alapul, hanem a nacionalista mítoszokat. Még mindig hisznek az ellenzéknek, amely semmi mást nem akar, mint uralkodni és kizsákmányolni, ahogyan a szocdemek is; és ezt csakis a tömegek legális voksolásával érhetik el. Mindezzel együtt az elfoglalt tv-épületben az első három szintet kifosztották. Ez nem pusztán a fasiszták műve – hontalanok, öreg nénikék, diákok, egy punk, romák és egyebek is feltűntek. Testvériesen osztozkodtak a szétvert büfé zsákmányán, hirtelen ingyenes lett a cigi, az üdítő, az ásványvíz. Tehát elsősorban nem a fasiszták fosztogattak, hiszen ez nem az ellenforradalom hagyománya, hanem jobb esetben proletár privilégium, és most is a csórókon volt a sor. Legalább ennyiben átsuhant a forradalom árnya a nacionalista éjszakán. Sok rendőr kórházba került, de hajnalra visszaállt a viszonylagos rend.

Másnap, kedd éjjel, fasiszta rohamcsapatokkal az élen, a tömegek a Blaha Lujza tér környékén csaptak össze a rendfenntartó erőkkel, az MSZP-székház volt az egyik célpontjuk. A felhangzó skandálások: „Hazaárulók!”, „Ria-Ria, Hungária!”. A rendőrség már éberebb volt, időközben több száz felkészült rohamosztagossal egészítették ki az állományt. A hét második felében a tv-közvetítések kinagyított és a fotósok képei alapján elkezdték összeszedni és letartóztatni a lázadókat. Egyre több volt a rendőri atrocitás, vérszemet kaptak és rárontottak a passzív nézelődőkre, ha éppen unatkoztak. Közben elhalasztották a tandíj bevezetése elleni diáktüntetést Pesten, a Fidesz elhalasztotta választási nagygyűlését, miközben a Kossuth téren napközben százak, esténként ezrek tüntetnek a kormány ellen. Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívását, új választás kiírását követelik. Kormányellenes demonstrációk zajlanak a vidéki nagyvárosokban is: Szegeden, Miskolcon, Debrecenben, Szombathelyen, Győrben, Zalaegerszegen. Szerdán éjszaka már kisebb volt az utcai mozgolódás, érvényesült a rendőri fölény. Összességében 150 személyt letartóztattak, 500 után nyomoznak. Sok a sérült, köztük 138 rendőr is van.

A média és a politikusok folytatják manipulációikat, amikor arról beszélnek, hogy „anarchista csürhe” őrjöng az utcákon. Feléledtek a fasiszták, és háttérben burzsoáziájukkal az 56-os illúziók is, így akarják kisajátítani a kommunista forradalom örökségét, hogy átnacionalizálják azt. Ennek szellemében skandálják jelszavaikat. A jobboldali politikus és az istenadta nép egymásra találva bizakodik a nemzet szebb jövőjében, miközben a kormány és az ellenzék folytatja választási hadjáratát. Megélénkült a helyzet, már csak az alvó oroszlánt, a proletariátust kellene felverni a hosszú kések éjszakái alatt…

Barikád Kollektíva

2006. szeptember